- Nem kell,köszönöm. Mindjárt végzek. - mosolygott.
Ma költözünk. És, hogy hogyan sikerült rávennie anyának, hogy mégis elmenjünk? Nos ez egy hosszú történet.. De örülök,hogy anya boldog. Még,ha Londonba is kell költöznünk. Apropó London. Remélem, hogy az életem sokkal jobb lesz, mint itt, egy franciaországi kisvárosban. Felpakoltuk a cuccokat a kamionra, mi pedig indultunk a repülőtérre. Nem akartunk kocsival menni, mert az út nagyon hosszú. A repülőtérre taxival mentünk. Felszálltunk a repülőre, majd elfoglaltunk a helyünket. Én középen ültem, a bal oldalamon anya, a jobb oldalamon pedig egy 20 év körüli fiú. Feltettem a fülhallgatómat a fejemre, majd elindítottam a zenét. Mivel nem reggeliztem elég éhes lettem, ezért elővettem a táskámból egy csomag mogyorót.
- Kérsz? - nyújtottam a mellettem ülő srácnak.
- Nem,köszi. - mosolygott rám kedvesen.
Az út hátralévő részében zenét hallgattam, majd elaludtam. Arra keltem,hogy valaki rázza a vállam.
- Jade ébredj. Leszállunk. - rázta a vállam anya.
Ásítottam egy nagyot, majd kivettem a fülemből a fülhallgatókat. A leszállás után a repülőtéren keresgéltük John-t, aki kijött értünk a reptérre. 5 perc keresés után meg is találtuk.
- Sziasztok lányok. - üdvözölt minket.
- Szia John. - köszöntötte anya két puszival.
Én csak megöleltem, ő meg előadta ugyanazt a szöveget, mint mindig, hogy milyen csinos vagyok és, hogy mennyit nőttem. Hát 2 hete látott utoljára. Igazából bírom csak néha eléggé fura tud lenni. Beszálltunk a kocsijába, majd elindultunk az új otthonunk felé. Az út nagy része csendesen telt. Csak bámultam ki az ablakon, amin egyre több vízcsepp jelent meg. Leparkoltunk egy nagy ház előtt, majd kiszálltunk. John hozta a bőröndünket, mi pedig elindultunk az ajtó felé, majd bementünk. A ház belülről is gyönyörű volt.
- Jessica! - kiáltott fel John.
- Apa! Megjöttél? - jött le mosolyogva a lépcsőn.
Amint meglátott minket arcáról lefagyott a mosoly. Valószínüleg John nem mondta, hogy ma jövünk.
- Ők mit keresnek itt? - kérdezte remegő hanggal.
- Ma költöznek be. - mondta John.
- Ma? Pont ma kellett ezeket idehozni? - emelte fel kicsit a hanjgát.
- Válogasd meg a szavaidat Jessica! - förmedt rá John.
- Azt hittem a mai nap csak a miénk lesz! Együtt gyászolunk. - mondta,majd egy könycsepp gördült le az arcán.
- Még is miről beszélsz?
- Jonathan-ról!
- Jessica.. Nem gondolod,hogy túl kéne lépni a múlton?
- Hogyan lépjek túl? Mondjuk.hogy is emlékeznél?! Hiszen neked új családod van. - mondta, majd felrohant.
-Jessica! - kiabált utána John.
*Később*
Minden cuccomat bepakoltam a szobámba. Gondoltam átnézek Jessicához. Bekopogtam, de nem jött válasz. Újra kopogtam.
- Tudom,hogy odabent vagy. - mondtam.
- Hagyj békén!
- Kérlek engedjbe. - kérleltem.
Hallottam egy kattanást. Kicsit hezitáltam, majd beléptem az ajtón. Ott ült az ágyon kisírt szemekkel. Leültem mellé.
- Szia. - mondtam.
- Szia. - mondta halkan.
- Sajnálom, hogy így bezavartunk.
- Az én hibám. Felfújtam a dolgot, pedig apával ezerszer átrágtuk a témát. Csak nem hittem, hogy pont ma.
- Miért mi van ma?
- Tudod volt egy öcsém Jonathan, akiről beszéltem. Egyik nap elindultunk vásárolni. Izgatott voltam, hiszen apa megígérte, hogy megveszi nekem azt a pólót, amit már régóta szeretem volna. És a nagy izgalomba elfelejtettem bekötni Jonathan-t. És belénk jött egy autó és Jonathan.. - nem tudta befejezni, mert újra elkezdett sírni.
- Sajnálom.
- És tu-dom,hogy ez csa-k az én hi-bám.Mert ha be-kö-töm,akkor még ta-lán ma is él-ne. - szipogta.
- Nem a te hibád. Hanem az autósé, aki belétek ment.
- A baleset után, annyira szomorú voltam, hogy napokig nem ettem. Kórházba is kerültem annyira lefogytam. Csak sírtam, sírtam és sírtam. Folyamatosan. Aztán adtak valami gyógyszert, amibe van valami táplál és így gyógyultam meg. Azért vagyok ilyen. - mutatott magára.
- Nagyon szép alakod van Jesy. - mosolyogtam rá és megsimítottam a vállát.
- Köszi. Megkérhetlek valamire? - kérdezte.
- Persze.
- Eljönnél velem vásárolni? És utána segítesz befestni a hajam?
- Mi ez a gyors változtatás?- nevettem fel kicsit.
- Túllépek a múlton. - mosolyodott el.
- Akkor induljunk.- mondtam. - Amúgy nem zavar, ha Jesy-nek hívlak?
- Nem, tetszik. - nevettet fel.
Jesy-vel egész délután vásároltunk. Közben nagyon sokat hülyéskedtünk és nevettünk. Estefelé pedig befestettem a haját. A végeredmény szerintem nagyon jó lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése